Minden egyes alkalommal, amikor kezdem a hőtant, keresgélek itt, hogy hogy is volt azzal a tücsökkel. És mostanában már mindig ugyanahhoz a két cikkhez jutok el mindig. Az egyik a Rádiótechnika 2019/5-ös száma, a másik történetesen egy volt ovistárs anyukájának blogja, amit a bor iránt érdeklődőknek ezúton is ajánlok.
Most viszont az információkat ide is kigyüjtöm, hogy ne vesszenek el. Ki tudja mi lesz a fenti két információ forrásommal...
Tehát a tücsök percenkénti ciripelésszáma és a hőmérséklet közötti összefüggést A. E. Dolbear tudós és feltaláló fedezte fel és publikálta 1897- ben a The American Naturalist hasábjain. Ez szerint a környezeti hőmérséklet Fahrenheitben
T_F = 40 +N/4 ,
ahol N = a percenkénti ciripelések száma.
Ha a Fahrenheit és a Celsius skálák közötti átváltást elvégezzük, akkor a képletünk a
T_C = (5N+160)/36
alakot fogja ölteni. De mivel ilyen komplex számításokat a mezőn fekve nehéz végezni, és a hibahatár is jóval nagyobb, így nyugodt szívvel egyszerűsíthetjük a képletünket:
T_C=N/7+4.5.
Azaz a percenkénti ciripelési számot osszuk el 7-tel és adjunk hozzá 4 és felet, és megkapjuk a hőmérsékletet Celsius fokban.
A mérésnek nem is a számolás a leggyengébb pontja, hanem az, hogy nem minden tücsök ciripel eszerint. A barátaink elég alapos kutatásának hála megtudtuk Puskás Gellértől, a Magyar Rovartani Társaság oszlopos tagjától, hogy "az amerikai Oecanthus fultoni fajra érvényes többé-kevésbé” a képlet.
"Esetleg a hazánkban is gyakori pirregő tücsök (Oecanthus pellucens) ciripelése lehet alkalmas rá, ennek a fajnak nyár második felében és ősszel hallhatjuk a hangját. A tavasztól ciripelő mezei tücsök ( Gryllus campestris) valószínűleg kevésbé alkalmas."
Tehát mielőtt alkalmazzuk a hőmérés e módját, gyorsan vizsgáljuk meg a tücsköt, hogy megbízhatunk-e a játékában!
