Az Apollo-missziók idején több tudományos műszer is a Holdon maradt, köztük olyan - kb koffer méretű berendezések, melyek egyik oldalán tükör volt. Akkor még nem létezett olyan lézer, amely odáig ellőtt volna, de bíztak benne, hogy sikerül majd előállítani.
És sikerült is.
A Föld-Hold távolság meghatározásához volt szükség a tükrökre. A kilőtt és visszaérkezett lézersugarak időkülönbségéről a távolságot tudták meghatározni. A mérések derítették ki, hogy a Hold bizony távolodik a Földtől.
A történet folytatása , hogy a tükrök az eltelt években viszont alaposan beporolódtak, aminek a meteorbecsapódásokkor felveredő holdi por lehet az oka a NASA szerint. (A Holdon nincsenek porviharok.) Mivel a holdi por erős réteget rakott a tükrökre, a NASA kénytelen volt más megoldás után nézni, amellyel a későbbiekben is elvégezheti méréseit. Így jött a képbe az égitestnél állomásozó LRO (Lunar Reconnaissance Orbiter) szonda, amely szintén rendelkezik a fényjeleket fogadni tudó tükrökkel.
A NASA az eltelt években folyamatosan próbálta becélozni a mozgó szonda egyébként viszonylag apró tükreit, a legutóbbi próbálkozásukat pedig végre siker koronázta. De azért itt nem ér véget a történet, mert rendkívül kicsi hányada érkezett vissza a küldött foton-csomagnak. A tervekben infravörös-lézerek és további, különböző helyekre telepített visszaverő felületek szerepelnek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése