A XVIII. században tudósnak lenni főleg az előkelő, vagyonos család sarjainak adatott meg. Henry Cavendish esetében a vagyon párosult tehetséggel. Rendkívül visszahúzódó ember volt. Lényegében csak tudományos összejövetelekre járt el. Az egyetlen hiteles ábrázolás róla a bal oldalt látható. Ez is úgy készült, hogy a festő először lerajzolta Cavendish fogason lógó kabátját, majd utána emlékezetből rajzolta le az arcát, amit akkor tudott megfigyelni, amikor egy összejövetelről távozva elhaladt előtte.Rengeteg felfedezése mellett a legfontosabbnak a 67 éves korában elvégzett kísérletét szokták emlegetni: a gravitációs állandó megmérését, és ennek segítségével a Föld tömegének kiszámítását.
Valójában a kísérlet ötlete John Michelle barátjától származott, aki viszont a mérés előtt néhány évvel meghalt.
"A berendezés egy erős és könnyű rudat (1,8 méter hosszú farudat) használt, amelynek mindkét végére kicsiny, körülbelül 5 cm átmérőjű ólomgolyót erősített. A rudat a közepénél egy huzalra függesztette fel. Két sokkal nehezebb, egyenként 160 kg súlyú ólomgolyót úgy függesztett fel, hogy azok a rúd végeire erősített kis golyóktól pontosan ismert távolságba lendülhessenek. Az egész kísérleti eszközt egy fadoboz belsejében helyezte el, így akadályozva meg a légáramlatok zavaró hatását. A nagy súlyok és a kis golyók közötti gravitációs erő következtében a rúd a vízszintes síkban kissé elfordult, mindaddig, amíg a felfüggesztő szálban ébredő torziós feszültség azt éppen kiegyensúlyozta. Az ekkora elfordulás létrehozásához szükséges erő nagyságát úgy mérte meg, hogy eltávolította a nagy súlyokat, és megvizsgálta a vízszintes rúd horizontális ingaként végzett lengését. Az egész kísérleti elrendezést torziós ingának nevezzük."[Forrás]
