Reptéri matek

Gondolom az egyértelmű, hogy a repülés mögött elég erős fizika húzódik meg. De ha jobban belegondolunk a repülőtér irányítása, hogy ne ütközzön össze két gép, hogy a gépek és kiszolgáló járművek a megfelelő útvonalon közlekedjenek, hogy mennyi az elegendő üzemanyag/élelem/innivaló, amivel fel kell tölteni a repülőt, a beléptetési rendszer....egyáltalán: a jegyek megvásárlása mind komoly matematikai számításokat követel.

Például elég ismeretes az a tény, hogy a repülőgép társaságok mindig több jegyet adnak el, mint ahány férőhely van. Ugyanis statisztikailag kimutatható, hogy néhányan soha nem jönnek el. És ha mégis, akkor annak a néhánynak, akinek nem jutott hely, még mindig megéri a sok feleslegesen eladott jegy árából kifizetni a másik repülőjegyet/szállást.
Az Indexen a mai nap arról írtak, hogy a repülőgépbe szállást is nem ártana optimalizálni. Ez mondjuk már bennem is felmerült, csak nem tudom, hogy miért nem én írtam erről cikket?! Mindegy, Jason Steffen megelőzött. Míg mi szenvedünk a beszállással, csomagok elhelyezésével, a gép másik fele üres. Mert jelenleg a légikísérők először a gépek utasterének leghátulra szóló jegyeseit engedik a fedélzetere, majd jön a középmezőny, végül az elöl ülők. Ennél okosabb volna, ha először azokat engednék fel, akiknek ablak mellé szól a jegyük, utána a mellettük ülőket, majd harmadik székre szorulókat. A leggyorsabb megoldás a két módszer sajátos kombinációja lenne - írják - , ez a Steffen-modell. http://www.youtube.com/watch?v=fc1X8VJBfDA&w=500&h=305Lényege, hogy csak minden második üléssorba engednék első körben beszállni az utasokat az ablak mellettiekkel kezdve és hátulról előrefelé haladva. A második eresztésben a kihagyott sorok ablakosai következnének, majd pedig ugyanezzel a sorkihagyásos módszerrel töltenék fel a középső és a harmadik üléseket. Állítólag még az is gyorsabb, ha minden rendezőelv nélkül simán beeresztjük a népet, hadd foglalja el a gépen a helyét.