Kozmikus keserűség

Kozmikus keserűség a címe John Updike Cosmic Gall című versének Soltész József fordításában. A vers nem lehulló műholdakról szól, nem is az aziránt érzett szomorúságunkról, hogy nem láttuk az izzó darabokat fénylőn az óceánba hullani. Hanem egy részecskéről, a neutrínóról.

John Updike

Cosmic Gall

NEUTRINOS, they are very small.
They have no charge and have no mass
And do not interact at all.
The earth is just a silly ball
To them, through which they simply pass,
Like dustmaids down a drafty hall
Or photons through a sheet of glass.
They snub the most exquisite gas,
Ignore the most substantial wall,
Cold shoulder steel and sounding brass,
Insult the stallion in his stall,
And scorning barriers of class,
Infiltrate you and me! Like tall
and painless guillotines, they fall
Down through our heads into the grass.
At night, they enter at Nepal
and pierce the lover and his lass
From underneath the bed-you call
It wonderful; I call it crass.

Kozmikus keserűség
(fordította Soltész József)

Neutrínó, roppant kicsi,
Se töltése, se tömege,
Még a társa sem érdekli,
A föld egy golyó közepe,
Melyen csak úgy áthalad,
Mint egy előcsarnokon, mint foton az üvegen,
S a legfinomabb gázakon, fallal őrzött tereken, a bronzon és az acélon.
Felhergelheti a csődört,
Osztályhatár nem akadály,
Keresztülfúrja a bőröd,
A testeden ki- és bejár,
Fejeden át a talajba;
Éjszaka betör Nepálba,
Átfúrja a szeretőt,
S az ágyban, hogyha megcsodálod,
Bosszantod a kétkedőt.