Idén is tartottam tábori fizika délelőttöt kedves kolléganőm (idén már harmadikos) osztályának. Megint teljesen feldobott ez az osztály. A sok csillogó szem, érdeklődő tekintet, jó kérdések, és okos válaszok. Náluk mindig azt érzem, hogy még van remény, nincs minden veszve.Az idén megismert, éppen személyes kedvenceimet mutattam meg. Egy kísérletbemutató után (egy kísérlet kivételével) mindenki kedvére kísérletezhetett, játszhatott, felfedezhetett. Megint olyan jól sikerült, hogy észre se vettük az idő múlását: olyan 3 órán keresztül kísérletezgettek a gyerekek.
Készítettünk szendvicsdudát, játszottak a láthatatlan golyókkal, zsugorítottunk joghurtos poharat, játszottak a polárszűrőkkel, pörgettyűztek, vízzel telt lyukas labdát dobáltak. Én pedig egy lombikba beszippantottam nekik egy tojást.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése