Természetes atomreaktor

A közép-afrikában lévő Gabonban van egy hely, Oklonak hívják. 1972-ben azt a furcsa felfedezést tették, hogy az Oklóból származó urán a szokott 0,7 % helyett csak 0,4 %-ban tartalmazza a 235-ös urán izotópot. Azt az izotópot, amit manapság az atomreaktorokban használunk, mert lassú neutronok képesek maghasadást előidézni vele. Mikor jobban megvizsgálták az érc összetételét, kiderült, hogy a neodímium izotópjai se a megszokott arányban vannak benne jelen. Az arányokból végül összerakták, hogy mi történt: 1,8 milliárd évvel ezelőtt ezen a helyen egy természetes atomreaktor működött.

Az akkor 0,7 milliárd felezési idejű 235-ös urán koncentrációja a mai 0,7 % helyett még 3% volt. Ma pont ilyen dúsítású urán fűtőelemeket használnak a természetes vízzel  moderált reaktorokban, mint például Pakson is. A H₂O/UO₂ súlyarány 20% körül volt, akárcsak a mai könnyűvíz moderátoros atomreaktorokban. A természetes reaktor 15GWév energiát termelt. Azaz a reaktor 1 millió éven keresztül működött szerény 15 W teljesítménnyel. "Üzemi hőmérséklete" 300°C lehetett.  A nagy kőzetnyomás alatt ekkora volt a víz forráspontja. A vízzel moderált raktor üregtényezője miatt önmagát szabályozta: fölhevülés esetén a víz elforrt, így nem volt mi lassítsa a neutronokat, így a reaktor leállt.

A neutron-láncreakciót tehát a természet is ismerte.

A fenti történet is Marx György Atomag-közelben című könyvéből van.