Tegnap, március 19-én a Holdunk majdnem a legközelebb keringett hozzánk és még telihold is volt. Már decemberben is elég közel volt, akkor is sok szép kép készült róla. Persze Budapesten az esős, felhős idő miatt nem lehetett látni a Holdat, a borongós Angliában pedig csodásan mutatta magát, de hát van ilyen. Mindig itt se lehet derült az ég.
És miről is van szó? A Hold elliptikus pályán kering Földünk körül. Ennek eredményeként földtávolsága 356 410 km és 406 680 kilométer között változik. Március 19-én 356 577 kilométerre volt tőlünk - ez már majdnem a földtávolság legkisebb értéke. Az alábbi ábrán látszik a különbség.
A legutóbb látott film óta, ami a Hold hatásairól szólt, egészen másképp nézek égi kísérőnkre. Illetve a földi életre. Arra, hogy van tavasz, hogy van éjszaka és közben nappal is, hogy vannak (egészen szabályos) évszakok.
Az indafotón található egy kicsi, a flickr.com-on egy jóval nagyobb és szebb képgyűjtemény Szuperholdas fotókból.
felénk sajna borús volt az ég...
VálaszTörlésneked lett fotód?
nem. itt is esett. :(
VálaszTörlésMondjuk én nem vagyok oda a teliholdért, egyrészt nem tudok tőle aludni, ha rámsüt, másrészt hisztis is vagyok, ha közeledik...Néha azt érzem a hold jobban hatással van ránk, mint azt gondolnánk...
VálaszTörlésNézd meg azt a fent említett Hold hatásai filmet, tetszeni fog!
VálaszTörlés