Az infravörös sugárzás

Ez a bejegyzés lényegében az előző folytatása, amikor is arról volt szó, hogy hogyan menekül meg a bátor mókus az extra érzékelőkkel felszerelt csörgőkígyó elől.

Bármilyen objektum, amely valamennyire „meleg”, vagyis hőmérséklete az abszolút nulla fok (azaz -273,5°C, vagy  0°K) felett van, infravörös sugárzást bocsát ki magából. Minél melegebb egy tárgy, annál több infravörös sugárzást bocsát ki. Ha elég meleg, akkor már nem csak infravörös, hanem látható fényt is sugároz ki.
Érezzük, hogy meleg a kikapcsolt villanyégő, a napfény, a tűz, a radiátor, vagy meleg nyári nap után a betonból áradó meleget is érezzük. A bőrünk hőérzékeny idegvégződései képesek a belső és a külső bőrhőmérséklet közti különbség érzékelésére. De gondoljunk a villanyrezsóra: el kezdjük melegíteni, majd egyre melegebb és melegebb lesz, de ezt még csak a bőrünkön érezzük, majd annyira meleg lesz, hogy pirosan izzani fog: ekkor már olyan meleg, hogy látható piros fényt is bocsát ki magából.
Biztosan mindenki látott már infravörös kamerával készített képet, de azért nézzünk meg néhányat (Itt még találhatsz több állatot is):

Az infravörös hullámok felfedezése sokak szerint véletlen volt, mások szerint szisztematikus kutatómunka eredménye. William Herschel (aki egyébként nagyon híres csillagász volt már a maga idejében is, mert Ő fedezte fel az Uránuszt 1781-ben, az első új bolygót az antik idők óta) színszűrőket használt megfigyeléseihez. Azt tapasztalta, hogy bizonyos színű színszűrők jobban melegszenek fel, mint a más színűek. Úgy gondolta, hogy a a színek önmaguk tartalmazhatnak különböző mértékben hőt.
Prizmával szétbontotta a fényt, és a különböző színű fények alá hőmérőket helyezett. Azt tapasztalta, hogy a hőmérők a lilától a vörös színig egyre magasabb hőmérsékletet mutatnak.

• Sokan azt mondják, hogy mint a képen látható, a vörösön túli tartományba éppen belógott a kikészített hőmérő, és Herschel legnagyobb meglepetésére a hőmérő higanyszála felkúszott, pedig ott már nem is volt "látható" fény. Ekkor kezdte el tanulmányozni a "vörösön túli" részt.


• Más elméletek szerint a szétbontott látható fényen kívüli részt referencia tartománynak használta, de legnagyobb megdöbbenésére ahelyett, hogy kevesebbet mutatott volna a vörösön túli rész, még többet is mutatott.

Sose tudjuk meg, hogy történt igazából a felfedezés, de hát nem is gond, ha véletlen volt, nem ez lenne az első ilyen eset. Herschel nagysága abban rejlett, hogy ezután szépen szisztematikusan megvizsgálta ezt a láthatatlan valamit, és kiderítette, hogy ugyanúgy viselkedik mint a fény: visszaverődik, megtörik, elnyelődik és továbbítódik, mint a látható fény, azaz rendelkezik a hullámtulajdonságokal.
azért volt jelentős, mert elvezetett az infravörös sugárzás felfedezéséhez, hanem azért is, mert ez volt az első eset, hogy valaki a fénynek egy olyan formáját mutatta be, amelyet szemünkkel nem láthatunk.

Amit Sir William felfedezett, az egy vörösön inneni fény (vagy sugárzás). Később a „kalorikus sugarakat”  infravörös sugaraknak, vagy infravörös sugárzásnak nevezték (ahol az  infra előszó az „inneni” kifejezést jelenti). Herschel felfedezése nemcsak azért volt jelentős, mert elvezetett az infravörös sugárzás felfedezéséhez, hanem azért is, mert ez volt az első eset, hogy valaki a fénynek egy olyan formáját mutatta be, amelyet szemünkkel nem láthatunk.

Az infravörös technikát rengeteg helyen használjuk. Szinte mindenkinek van távirányítója, nem? A tévé távirányítója is infravörös sugarakat használ. De használják az infravörös képalkotást a gyógyászatban és az épületek hőveszteségének tanulmányozásában. Infravörös műholdakat alkalmaznak a földi időjárás megfigyeléséhez, a növényzet tanulmányozására, geológiai kutatásokra és a tengerek hőmérsékletének meghatározására. És persze mindenki látott már "sötétben látó kamerát": a bűnüldözés, megfigyelés egy rendkívül jó eszköze. Legközelebb pedig az infravörös csillagászatról fogok írni.