A várandósság egyik "mellékhatását" kifejezetten élvezem: sokkal élénkebben és színesebben álmodom. Máskor is álmodtam már recepteket, de a fontos részleteket mindig elfelejtettem. Most mindenre tisztán emlékszem, még az ízre is.


Zöld palacsintáról álmodtam. És csak annyit változtattam a recepten, hogy raktam hozzá sonkát is. Tehát 30 deka gombát megdinszteltem, majd összekevertem 3 egész szál felvágott újhagymával, 10 deka kockára vágott sonkával, majd a végén összerottyantottam 20 deka spenóttal a fagyasztott verzióból. Került az elején bele só és bors, majd fokhagyma és petrezselyem. Ezt az egészet elkevertem körülbelül 20-25 deka lisztből készült palacsinta tésztával. Majd kisütöttem.
Ebből olyan 7-8 finom hagymás-gombás-sonkás ízű palacsinta lett. Tejföllel megkeve, és sajttal megszórva, négyrét hajtva ettük meg. A páromat idézve "finomabb, mint ahogyan kinéz". :)
Sohasem értettem, hogyan alakultak ki az ételek. Hogy jött rá az ember, hogy annak a fura növénynek, amit búzának hívnak, meg kell őrölni a magját, ezzel-azzal összekeverni, dagasztani, keleszteni, megsütni stb. stb. Most választ adtál a kérdésemre :-)
VálaszTörlésnyammi
VálaszTörlés