Hordókészítés

"A hordók abronccsal való összefogása esetén az erősen felmelegített fém a lehűlést követően összehúzódva hatalmas erővel fogja össze a hordót." -tanítom már régen. Vázlatosan mindig meg is szoktuk beszélni hogy hogyan is készül egy hordó. Persze ez manapság nem nagyon életszerű, hiszen nemigen találkozunk hordóval, de azért én szeretem. És szerintem remek kiselőadás téma a hőtan témakörében.

Így nagyon megörültem, amikor a Diósgyőri Várjátékokon sikerült egy kicsit beleszagolnunk a folyamatba. Előttünk készítették. Csak egy röpke 3 órás részt tudtam lefotózni belőle. És akkor még mit se tudtam, hogy ez az egész történet cirka három éve kezdődött...

Tehát hogyan is készül egy hordó?

Részletesen itt olvashatsz a gyári hordókészítésről. Bár meghúztam a szöveget, így is elég összetett és hosszú folyamatról van szó. Remélem jól sikerült kihámoznom a lényeget és sikerült általánosítani, mert míg a forrás a gyári készítésről szól, addig Diósgyörben a kézi hordókészítésre láthattunk példát.

Az ősszel kivágott fákat tavaszig dolgozzák fel célirányosan: ez a négycikkes hasítás. A gondosan válogatott és hosztolt rönköt méretre vágják, majd ék segítségével szálirány mentén felhasítják. A hasítás után a rönk külső kérgét, a szíjácsot és a bél anyagát fűrészeléssel eltávolítják. Az így kapott donga magas fokú szakító szilárdsággal, tökéletes rugalmassággal rendelkezik. Ez a rönk legértékesebb része: egy köbméter rönkből, csak kb. 1,5 hordó készíthető. Az ily módon elkészített dongákat egyesével átválogatják, majd száradni körkászliba helyezik.

A körkászlikban minimum két évig

szárítják a fát. Két nyáron és két télen át. A nap, a szél és az eső érleli a dongát, ez idő alatt a fanyar tanninok, észterek és a fölösleges anyagok, csersavak szép sorban kiáznak a fából. Az időjárástól függően rendszeresen ellenőrzik a donga nedvességtartalmát. Ha beáll a szárazság, a szabadban elhelyezett dongákat saját, fúrt kútból nyert vízzel locsolják. Háromnegyed évente a dongákat érdemes megforgatni. Felülre kerül az, ami alul volt, és alulra kerül, ami felül volt. Ez azért szükséges, mert így a külső hatások minden egyes dongát azonos módon érnek, így minden hordó egységes minőségű lesz.

Ezután szakértő szemek egyesével átvizsgálják a dongákat, keresztszálasodást, felületi hibákat, repedéseket keresve. Aztán a dongákat méretre szabják, egy speciális gépsorral pedig jól megdolgozzák a felületet. A két munkaabronccsal összefogott „szoknyát” tölgyfatűz felett előmelegítik 70°-ra körübelül 20 percig, és vízpárával locsolják. Ekkor a dongák hajlíthatóvá válnak. Majd ezt követően vagy kézzel, azaz Zuggal, vagy pedig gép húzza össze a dongák szabadon hagyott, alsó végét, amelynek következtében a hordó felveszi végső formáját. Ezután jön az egyik legfontosabb folyamat, a hordó pörkölése.

Talán tényleg a hordó belsejében lévő eltéréseket a pörkölés különböző fokozata adhatja, az anyag mellett. A tüzet kizárólag a gyártás során keletkező tölgyfahulladék (azaz a donga saját anyaga) szolgáltatja, ami a hagyományos hordótüzelés alapja. A hordót 180 °C-on pörkölik, melynek időtartama hordónként 40-45 perc. Ezalatt a hő a fa teljes vastagságát átjárja. Ezzel kapja meg a hordó a barrique jelleget.

Ezután már csak a hordó fenekét kell beilleszteni. Nagyüzemben ezután a folyadékáállóság biztosítása érdekében nagynyomású levegővel tesztelik a hordót. Egységesen 2 barral ellenőrzik, ami őrült nagy nyomás, ugyanis ha borral van tele a hordó, akkor csak 0,5 bar nyomás uralkodik benne. Ezért házilag a vízpróbát úgy oldják meg, hogy 8-10 liter vízzel a hordó belső felületét benedvesítik. Majd a hordóban, szeleppel szerelt dugón keresztül 0,5 bar nyomást hoznak létre. Amennyiben szivárgás érzékelhető, a hordókat javítás alá vetik, majd ismételt vízpróba következik.

És - hipp-hopp - már kész is a hordó!