Az IBM kutatói egy kobaltatomot mozdítottak meg egy miniatűr, hangvillaszerű szerszámmal. A mozgatáshoz szükséges erőt a villa rezgésének frekvenciája alapján tudták pontosan meghatározni. Azt is megfigyelték, hogy ahogy az atomot ért erőhatás eléri a 17 pikonewtont (17*10-12 N), az átugrik a következő pozícióra.
"Olyan gyors a mozgás, hogy a műszereink képtelenek érzékelni" - mondta a New York Timesnak Markus Ternes, a kutatást végző egyik tudós.
És hogy miért tologatnak egyetlen atomot a kísérletező elvetemültek? Mert az így nyert eredményeket fel tudják -vélhetően- használni arra, hogy majd az atomi méretekben működő logikai áramköröket, vagy adattárolókat tudjanak létrehozni.
Erről a "kedvenc" kísérletem jut eszembe. A Millikan kísérlet. Olajat fröcskölünk egy mikroszkóp tárgylencséjére, ami egy kondenzátor között van. Bekapcsoljuk az egyenáramot, így a töltött részecskék elindulnak az egyik irányba, majd polaritást váltunk és a másik irányba indulnak el. Amerre a nehézségi erő mutat, arra gyorsabban mozognak. Mi meg kiguvadt szemmel nézzünk egy szimpatikus olajcseppet, és mérjük az időt, ahogyan egy mikroszkopikus pályát be fut egyszer az egyik-majd a másik irányban. Hopp! Kifutott a látómezőből? Sebaj nézzünk egy újabbat, kezdjük elölről! Majd lassan azon kapod magadat, hogy csillagokat látsz, és méred, mennyi idő alatt futnak ki a szemed elől....
Szerintem a fenti kísérlet is lesz dem.laboron úgy 50 év múlva. Részvétem a jövő generációnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése